A húsipari piac egyik legjelentősebb szereplője, a Sága Foods Zrt. a kiváló minőséget képviselve megújította párizsi termékpalettáját. A modernizált receptúrájú Sága párizsik továbbra is alacsony zsírtartalmú pulykahúsból készülnek, és a piaci átlagnál lényegesen magasabb, 60-65%-os hústartalommal rendelkeznek. Minden készítmény hozzáadott szója nélkül készül és gluténmentes, a sajtos ízt kivéve pedig laktózt sem tartalmaznak.
Bővült az ízválaszték is: a csemegepultokban mostantól már hatféle – natúr, füstölt, sajtos, pikáns, pokoli tüzes és snidlinges – változatot kínálnak. A párizsi az 1960-as években került először a magyar fogyasztók asztalára, népszerűsége továbbra is töretlen, a legnagyobb mennyiségben vásárolt húskészítményből évente kb. 30 ezer tonnát fogyasztunk, ennek 20%-át ma már pulykából állítják elő. A Sága piackutatása szerint vásárlási döntéseinkben elsődleges szerepet a friss kinézet és az ízesítés játsszák, a pulykát pedig jobb minőségű – alacsony zsírtartalma miatt – egészségesebb húsnak tartjuk.
A napjainkban már széles körben elterjedt húskészítmény „őse” francia szakácsok találmánya volt, amely főzés után pépesített – fehérborssal fűszerezett – bikahúsból készült. Az 1900-as évek elején még igazi ínyencségnek számított a társasági eseményeken felszolgált hidegtálak finom falatkái között. Innen indult hódító útjára, és gyorsan népszerű lett Európa- és világszerte egyaránt. Kisebb-nagyobb változtatásokkal számos nemzet elkészítette saját „párizsiját”.
Annak ellenére, hogy a minőségével kapcsolatos vélemények megoszlanak, ahhoz azért nem fér kétség, hogy a párizsi jelenleg is közkedvelt és gyakran fogyasztott termék a magyar háztartásokban. Az olcsó, megkérdőjelezhető minőségű baromfi készítményekre és a kiváló minőséget képviselő márkagyártók pulyka és borjú termékeire egyaránt van igény. A soványabb, pulyka és más szárnyas húsokból készült változatok egyre népszerűbbek. A piaci adatok is erről tanúskodnak, hiszen a fogyasztás 20%-át ma már a pulykapárizsik jelentik. A termék hústípusára vonatkozóan a Magyar Élelmiszerkönyvben nincs megkötés, azonban előírás, hogy a párizsi legalább 55 mm átmérőjű legyen és minimum 40%-os hústartalommal rendelkezzen. Az ACNielsen adati szerint 2013-ban a húsipar árbevételének 11,7%-át tette ki a párizsi a feldolgozott húskészítmények kategóriáján belül, a Sága által értékesített mennyiség 2200 tonna volt.
A Sága termékfejlesztései során arra törekszik, hogy receptúráit modernizálva ne csak a minőséget javítsa – pl. a hústartalom növelésével –, hanem csökkentse az allergén összetevők számát is. A Sága főtt termékei kivétel nélkül gluténmentesek, sokan közülük nem tartalmaznak laktózt és hozzáadott szóját sem.
Mitől lesz jó egy párizsi?
Ennek a nyomába eredt a Sága Foods, amikor alapos piackutatást végzett, és a megkérdezettek által meghatározott fontos szempontokat figyelembe véve hozta létre megújult párizsi kínálatát. A felmérésből kiderült, hogy a vásárlási döntésben elsődleges szerepet a friss kinézet és az ízesítés játsszák, ezt követően pedig az ár, a húsminőség (típus, tartalom) és a megbízható márka befolyásolják a választást. A megkérdezettek kifejezetten örültek annak, hogy a Sága párizsik pulykahúsból készülnek, mert a pulykát jobb minőségű – alacsony zsírtartalma miatt – egészségesebb húsnak tartják.
Párizsi(r)evolúció
Párizsi, parizer… valamelyik nevén biztosan mindenki ismeri, sőt kétségkívül véleménye is van róla; legyen akár rajongója vagy az ellenlábasa. Kevés ennyire megosztó termék található a magyar főttáru piacon, a készítmény iránti igény azonban megkérdőjelezhetetlen. Arról viszont ritkán hallunk, vajon honnan is származik a párizsi? A napjainkban már széles körben elterjedt húskészítmény „őse” francia szakácsok találmánya volt, amely főzés után pépesített – fehérborssal fűszerezett – bikahúsból készült. Az 1900-as évek elején még igazi ínyencségnek számított a társasági eseményeken felszolgált hidegtálak finom falatkái között. Innen indult hódító útjára, és gyorsan népszerű lett Európa- és világszerte egyaránt. Kisebb-nagyobb változtatásokkal számos nemzet elkészítette saját „párizsiját”. Németországban Fleischwurst, Ausztriában Parisier néven került a köztudatba, de még Amerikát is meghódította Baloney vagy Bologna sausage néven.
A legnagyobb tömegekhez elérő változata azonban az orosz „doktorkolbász” volt, amelyet amerikai mintára készítettek el 1936-ban. Igazi népélelmezési szerepet a második világháború alatt és az azt követő időszakban töltött be, de a termék azóta is megtalálható az orosz árukínálatban.
Magyarországon az 1960-as évektől kezdődően került forgalomba, virágkorát a ’70-es ’80-as években élte, amikor igazi közétkeztetési portékának számított. Akkoriban a párizsi leginkább sertés- vagy marhahús felhasználásával készült.
