Az idén már 24. alkalommal fogta menekülőre Bonifác, a Bükk legendás gímszarvasa. A kultikussá vált télbúcsúztató futónapon ismét rekordszámú egyetemistát és főiskolást, természetkedvelőt és fanatikus szurkolót fogadtak a szervezők. Megdőlt a tavalyi részvételi rekord, több mint 100 csapat részvételével bonyolították le a hazai felsőoktatás egyik legnagyobb szabadidős sportrendezvényét.
Az április 5-én teljesített táv hossza ezúttal is 75 kilométer volt. A szarvasjelmezben elsőként induló helyieket követte a teljes mezőny, a változatos vonalvezetésű, nehezebb és könnyebb részekkel is tarkított úton. A kiinduló pont a hagyományokhoz hűen a történelmi egri belváros Dobó tere volt, az útvonal nagy része ismét a Bükki Nemzeti Park fenséges tájain keresztül vezetett, hogy a csapatok végül befussanak a végcélt jelentő Miskolci Egyetem stadionjának hangos arénájába. Nagy eredmény, hogy valamennyi csapat teljesítette az öt szakaszból álló pályát.
Komoly sportteljesítmény volt ez, még akkor is, ha a távot nem egyénenként futották le a versenyzők, hanem 12 fős csapatokban, résztávokat teljesítve. A csapatok speciális taktikai feladata volt, hogy minden versenyzőjük megtalálja a felkészültségének megfelelő nehézségi fokozatú, rászabott szakaszt. A Bosch Szarvasűzők elnevezésű, és mára nemzetközivé lett váltóversenyének ez csak az egyik vonzereje. A másik az a lehetőség, hogy a csapatok tagjai, néhány óra alatt igazi közösséggé kovácsolódhatnak. Az együttes küzdelem és a szórakoztató kikapcsolódás kohéziójában rövid idő alatt életre szóló barátságok kötődnek. Itt mindenki egymásra utalt, hiszen a csapatok csak együtt érhetnek célba. Ha egy versenyző feladja, azzal a csapat is kiesik a további versengésből. A győzelemhez kitartás, kreativitás, küzdeni tudás és a fokozott egymásra figyelés egyaránt szükséges. Bonifácot nem egyszerű utolérni, mint ahogy ez az idén sem sikerült, de az életben, a munkában sem mindig könnyű a kitűzött célok elérése. Ezt vallja Javier González Pareja, a magyarországi Bosch csoport vezetője is, aki szerint a csapatban rejlő összetartó erő mértéke, és néha az előre csak sejthető tartalék energiák adják a lehetőséget a győzelemhez. Szerinte így épül fel minden sikeres üzleti modell is.
„Egymásra vagyunk utalva, egymást segítve dolgozunk, a sikereink pedig közös sikerek, még akkor is, ha a célszalagot csak egy ember szakíthatja át.” – nyilatkozta González, majd hozzátette: „Aki itt a Bükkben megállta a helyét, az általában a munkában is jól teljesít. Nem véletlen, hogy az itt futó mérnökjelöltek közül már többen nálunk is pályára állhattak. Megtisztelő számomra, hogy ma a több ezer futó egyikeként átélhettem a hallgatókkal egy csapatba való tartozás érzését.”
