“Sokan megkérdezték: mindaz, amit leírtam, velem történt-e meg? Mások meg azt, hogy kitaláltam-e az egész történetet? Nekik azt válaszoltam, előbbi esetben naplónak hívnák, utóbbiban pedig sc-fi-nek. De ez egy kisregény…”
Négy év után látták ismét egymást. Előtte egy-két évente mindig összefutottak. Ami sohasem volt véletlen. Ezt Zoltán nem is tagadta. Szerette Klárit, amikor a továbbképzésen meglátta, azonnal beleszeretett. Boldogan konstatálta, hogy az osztály legszebb lánya, aki független volt, s akit valamennyi fiú megpróbált meghódítani, szívesen vette közeledését. Annak ellenére, hogy ő már tíz éve nős volt, két kicsi gyerekkel. Ki tudja, mi lett volna köztük, ha az az ostoba véletlen nem buktatja le, s felesége egy ügyes húzással nem vet véget a kapcsolatnak.
Talán egy-két év múlva elválok, s őt veszem feleségül. Sokkal könnyebb dolgom lenne ma vele, mint így másfél évtized kihagyás után – ábrándozott. Bár a mi lett volna, ha… kezdetű mondatoknak soha nincs értelmük. De néha jólesett eljátszani a gondolattal, mint amikor egy filmnek többféle befejezése is elképzelhető. – olvasható a könyv borítóján.
Ha a fenti kis ízelítő felkeltette az érdeklődését, az alábbi oldalon megrendelheti a könyvet:
