Konvenciót bontanak az improvizáció hősei

Február 22-én egy koncerten kettőt hall a publikum: fellép az angol származású, elképesztően sokoldalú, örökké újat kereső gitáros és zeneszerző, Fred Frith, a hetvenes-nyolcvanas évekbeli avantgárd szcéna legendás alakja, aki Budapestre hosszú kihagyás után, triója élén tér vissza. A közös koncert második felében Hauschka, a düsseldorfi illetőségű, zongorát és előítéleteket bontó és preparáló hangszerzseni játszik.

Ezen az estén a fellépők segítségével elkezdünk lebontani olyan előítéleteket, hogyan kell szólnia egy zongorának, gitárnak. Fred Frith angol gitáros, zeneszerző, a kétrészes koncert első főszereplője már a hatvanas években aktív volt az avantgárd zenei színtéren, és úgy tűnik, bő négy évtizeddel pályakezdése után sem fogyott még ki a zenei ötletekből. A szabad improvizáció megszállottja a rock, a jazz és a klasszikus zene komódjának minden létező fiókját kihúzogatta. Diákként bluest játszott, később a Henry Cow rockegyüttesben, majd kísérletező kedve a hetvenes évek végén a tengerentúlra hajtotta. Igazi legendává a Guitar Solos című 1974-es lemeze avatta, illetve a róla szóló, díjnyertes dokumentumfilm, a Step Across the Border. Különféle zenei helyzetekben mindig kiderül róla, hogy az improvizáció milyen fontos számára. Az Ensemble Modern és Iva Bittová, az Arditti Vonósnégyes és a Rova Saxophone Quartet, John Zorn és Robert Wyatt között ő az egyetlen kapocs: már mindegyikükkel dolgozott. A zenei folyamat minden részében tud kreatív lenni, sőt, ezt a képességét tovább is adja: Baselben és Oaklandben zeneakadémiai tanár. Budapestre hosszú kihagyás után, hagyományos dob–basszus ritmusszekcióval érkezik, de ez senkit ne tévesszen meg, hiszen a felállás csak névleg tűnik szokványosnak – a hatás viszont korántsem lesz az!

A második felvonásban nemcsak előítéleteinket, hanem a zongorát is megbontja Hauschka, polgári nevén Volker Bertelmann. A preparált zongora első pillantásra meghaladott eszköznek tűnhet, hiszen a preparálást főként a szintetizátorok tömeges elterjedése előtt – a múlt század középső évtizedeiben – alkalmazták a szerzők olyan hangzások előállítására, amelyre más instrumentum nem lett volt alkalmas. A szintetizátor azonban, amilyen sebesen felívelő karriert futott be, olyan gyorsan el is tűnt a komolyzenéből, űrt hagyva maga után. Hauschka kortárs „hangszerbontása” tehát helyénvaló törekvés, ami olyan instrumentumot épít fel, amely az elektronikus jeltovábbítás segítségével, zengetők, késleltetők, hangmodulátorok és más eszközök alkalmazásával meglepő, mégis hamar otthonossá váló zenei folyamatokat hoz létre. Hauschka művei, melyek hatása és mondanivalója egyaránt sokrétű, nehezen hasonlíthatók bárki más zenei világához, bár azok hallatán sokakban felrémlik olyan modern klasszikusok, mint Erik Satie, valamint Henry Cowell vagy az Aphex Twin sziluettje. Hauschka viszont nem is lehetne markánsabban 21. századi alkotó, fantasztikus ábrázoló és hangulatfestő képességét számtalan filmzenéje is demonstrálja. Müpa-beli koncertjén legújabb, Abandoned City című lemeze kerül terítékre.